Ugrás a tartalomhoz

Anne Carson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anne Carson
Anne Carson 2024-ben
Anne Carson 2024-ben
SzületettAnne Patricia Carson
1950. június 21. (76 éves)[1][2][3]
Toronto, Kanada
Állampolgársága
Nemzetiségekanadai
Foglalkozása
  • klasszika-filológus
  • költő
  • fordító
  • egyetemi tanár
  • irodalomkritikus
  • író
  • szerző
  • esszéíró
  • egyetemi oktató
Iskolái
Kitüntetései
Lista
  • Member of the Order of Canada
  • Lannan irodalmi díj (1996)
  • A.-M.-Klein Prize for Poetry (Glass, Irony and God, 1996)[5]
  • Guggenheim-ösztöndíj (1998)[6]
  • A.-M.-Klein Prize for Poetry (1998)[5]
  • MacArthur Fellows Program (2000)[7]
  • Griffin Poetry Prize (2001)
  • T. S. Eliot-díj (2001)
  • A.-M.-Klein Prize for Poetry (The Beauty of the Husband, 2001)[8]
  • Berlin Prize (2007)[9]
  • PEN Award for Poetry in Translation (2010)[10]
  • Griffin Poetry Prize (2014)
  • Princess of Asturias Literary Prize (2020)[11]
  • Zbigniew Herbert International Literary Award (2025)[12]
  • irodalmi Nobel-díj (2026, Krasznahorkai László, 12 000 000 kr)[13]
Írói pályafutása
Jellemző műfajokköltészet, esszé, műfordítás
Fontosabb műveiAutobiography of Red (1998), Nox (2010), Red Doc> (2013)
Irodalmi díjaiT. S. Eliot-díj (2001), Asztúria Hercegnője-díj (2020), irodalmi Nobel-díj (2026)
A Wikimédia Commons tartalmaz Anne Carson témájú médiaállományokat.

Anne Patricia Carson (Toronto, 1950. június 21. –) kanadai költő, esszéista, műfordító és klasszika-filológus. Műveiben a líra, az elbeszélő próza, az esszé és a tudományos értekezés elemei keverednek; írásainak visszatérő forrása az ókori görög irodalom. 2026-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.[14][15]

Élete és tanulmányai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carson 1950. június 21-én született Torontóban. Középiskolás korában egy latintanára segítségével kezdett el ógörögül tanulni. A Torontói Egyetemen tanult; 1974-ben alap-, 1975-ben mesterfokozatot, 1981-ben pedig doktori fokozatot szerzett. A skóciai St Andrews-i Egyetemen is folytatott klasszika-filológiai tanulmányokat. Több észak-amerikai egyetemen oktatott, köztük a McGill Egyetemen, a Princetoni Egyetemen és a Michigani Egyetemen.[15][16]

Munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műfajok és antik hagyomány

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carson költészetében, esszéiben és fordításaiban gyakran lépnek egymással párbeszédbe az antik szövegek és a jelenkori tapasztalatok. Munkáiban elbeszélő vers, prózai kommentár, filológiai jegyzet, drámai forma és vizuális elem is megjelenhet. Visszatérő témái a vágy, a szerelem, az emlékezet és a veszteség. A műfaji határok átlépését és az antik anyag kortárs újrafogalmazását több kritikusa a munkásság meghatározó sajátosságának tekinti.[17][18]

Az Eros the Bittersweet (1986) a vágy fogalmát vizsgálja az ókori görög irodalom és filozófia felől. A könyv Carson doktori kutatásából nőtt ki.[19]

Az antik irodalom értelmezése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carson számára az antikvitás nem csupán visszatérő témakör: klasszika-filológiai kutatásai és szépirodalmi munkái sokszor ugyanazokat a kérdéseket vizsgálják eltérő formákban. Az Eros the Bittersweet (1986) a szerelmi vágyat a hiány, a távolság és a megismerés összefüggésében tárgyalja; az elemzésben különösen fontos szerep jut Szapphó költészetének. A könyv tudományos érvelést és esszéisztikus megoldásokat kapcsol össze.[20][21]

A Szapphó-töredékekhez Carson több korszakában is visszatért. Az If Not, Winter: Fragments of Sappho (2002) a fennmaradt versszövegeket angol fordításban közli, a hiányokat és szövegszakadásokat is érzékeltetve. A Decreation (2005) egyik írásában Szapphó 31. töredékét már a vágy és az én feladásának kérdései felől olvassa újra. Carson maga is beszélt arról, hogy ugyanannak a töredéknek az értelmezése megváltozott két munkája között.[20][22]

Az Euripidész-fordításokban az antik tragédiák nyelvét és színpadi lehetőségeit is újragondolja. A Grief Lessons: Four Plays by Euripides (2006) négy tragédiát fordít le; későbbi átdolgozásai, például a H of H Playbook és a Rosanna Bruno rajzaival készült The Trojan Women: A Comic (mindkettő 2021), a szöveget képi és színházi kifejezésmódokkal kapcsolják össze. Laura Jansen klasszika-filológus szerint Carson Euripidészhez fűződő munkásságát a tudományos és művészi eljárások tudatos keverése jellemzi.[21]

A Vörös önéletrajza Sztészikhorosz Gérüónról szóló töredékeit használja kiindulópontként. A mitológiai ellenfélként ismert alak saját hangot és modern élettörténetet kap; a mű emellett előszóval, töredékfordításokkal és függelékkel idézi fel a klasszika-filológiai szövegkiadások szerkezetét.[23]

Jelentősebb művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Autobiography of Red (1998; magyarul Vörös önéletrajza) verses regény, amely a görög mitológiából és Sztészikhorosz töredékeiből ismert Gérüón alakját helyezi modern környezetbe. Carson változatában Gérüón és Héraklész kapcsolata szerelmi történetté alakul. A mű az önazonosság, a kiszolgáltatottság és a vágy kérdéseit is tárgyalja. A kötet egyúttal a filológiai kiadás formáival is játszik: a verses elbeszélést bevezető szövegek és függelékek fogják közre, így a mű az önéletrajz, a románc és a tudományos szöveg jellegzetességeit is felhasználja.[24][23]

A The Beauty of the Husband (2001) egy házasság széthullását feldolgozó, huszonkilenc tangóra tagolt mű; elnyerte a T. S. Eliot-díjat. A Decreation (2005) költészeti, esszéisztikus és drámai szövegeket kapcsol össze. A Nox (2010) a szerző elhunyt testvérére emlékező, dokumentumokat, képeket és szövegeket egyesítő könyvtárgy. A Red Doc> (2013) visszatér a Vörös önéletrajza egyes szereplőihez, a Float (2016) pedig különálló füzetekből álló, szabadon rendezhető kiadvány.[24][25]

Műfordításai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carson ókori görög szerzők műveit is fordította angolra. Kiemelkedő munkái közé tartozik a Szapphó-töredékeket közreadó If Not, Winter (2002), valamint az An Oresteia (2009) című, három különböző görög tragédiaszerző műveit összefogó fordításkötet. Euripidész-fordításairól a klasszika-filológiai szakirodalom is önállóan értekezik.[15][21]

Magyarországi fogadtatása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carson első és 2026 októberéig egyetlen magyarul megjelent önálló kötete a Vörös önéletrajza, amely 2017-ben látott napvilágot a Magvető Könyvkiadó Időmérték sorozatában, Fenyvesi Orsolya fordításában. A kötet utószavát és jegyzeteit Krusovszky Dénes írta. Carson egyes versei folyóiratban és a Versum online felületén is hozzáférhetővé váltak magyarul.[26][27]

A Vörös önéletrajza magyar megjelenését több kritika követte. D. Rácz István az Alföld 2018/5. számában a mitológiai szerepcserét, a fordíthatóság kérdését, valamint az önéletrajz, a verses regény és a románc műfaji viszonyát vizsgálta.[23] Visy Beatrix az Élet és Irodalom 2018. augusztus 17-i számában a Gérüón-történet identitással és szerelemmel összefüggő rétegeit elemezte.[28] Takáts Márk Dávid a Tiszatáj 2020/1. számában a mitikus szörnyalak átértelmezéséről és a mű tudományos, illetve költői elemeinek viszonyáról írt.[29]

A 2026-os Nobel-díj bejelentése után a Litera interjút közölt Fenyvesi Orsolyával és a magyar kötet szerkesztőjével, Turi Tímeával. A beszélgetések a fordítás létrejöttét, valamint Carson magyarországi kiadásának körülményeit is bemutatták.[26]

Díjai és elismerései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felsorolás válogatás a jelentősebb kitüntetésekből.

  • 1996 – Lannan Literary Award for Poetry[30]
  • 1998 – Guggenheim-ösztöndíj[31]
  • 2000 – MacArthur-ösztöndíj[32]
  • 2001 – Griffin Poetry Prize; T. S. Eliot-díj[24]
  • 2020 – Asztúria Hercegnője-díj (irodalom)[33]
  • 2026 – irodalmi Nobel-díj[14]

Válogatott művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Eros the Bittersweet (1986)
  • Short Talks (1992)
  • Glass, Irony and God (1992)
  • Plainwater (1995)
  • Autobiography of Red (1998)
  • Men in the Off Hours (2000)
  • The Beauty of the Husband (2001)
  • If Not, Winter: Fragments of Sappho (2002, fordítás)
  • Decreation (2005)
  • Grief Lessons: Four Plays by Euripides (2006, fordítások)
  • An Oresteia (2009, fordítások)
  • Nox (2010)
  • Red Doc> (2013)
  • Float (2016)
  • H of H Playbook (2021)
  • The Trojan Women: A Comic (2021, Rosanna Bruno illusztrációival)
  • Wrong Norma (2024)

Magyarul

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. ↑ "Babelio" (francia nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 16.
  4. ↑ "Anne Carson hlýtur Nóbelsverðlaunin í bókmenntum – Íslendingar eignast annan verðlaunahafa". Ríkisútvarpið. 2026. október 8. Hozzáférés: 2026. október 8.
  5. 1 2 "ici.radio-canada.ca/communication/353/les-prix-de-la-creation-radio-canada".
  6. ↑ "Guggenheim Fellows database" (angol nyelven).
  7. ↑ "MacArthur Fellows Program".
  8. ↑ "qwf.org/prize/the-a-m-klein-prize-for-poetry/".
  9. ↑ "www.americanacademy.de/person/anne-carson/".
  10. ↑ "pen.org/literary-awards/pen-award-poetry-translation/".
  11. ↑ "www.fpa.es/es/premios-princesa-de-asturias/premiados/2020-anne-carson.html?texto=acta&especifica=0". Hozzáférés: 2022. január 31.
  12. ↑ "www.bn.org.pl/aktualnosci/5695-anne-carson-odebrala-miedzynarodowa-nagrode-literacka-im-zbigniewa-herberta.html".
  13. ↑ "Nobel Prize in Literature 2026" (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. október 8.
  14. 1 2 Nobelpriset i litteratur 2026, Svéd Akadémia, 2026. október 8.
  15. 1 2 3 About Anne Carson, Academy of American Poets.
  16. ↑ Anne Carson, Georgetown University, Lannan Center.
  17. ↑ Anne Carson, Poetry Foundation.
  18. ↑ Where to start with: Anne Carson, The Guardian, 2026. október 8.
  19. ↑ Bodor Emese: Variációk rácsodálkozásra – A Nobel-díjas Anne Carsonról, Litera, 2026. október 9.
  20. 1 2 Will Aitken: Anne Carson, The Art of Poetry No. 88, The Paris Review, 2004.
  21. 1 2 3 Laura Jansen: Introduction: On Anne Carson’s Euripides, Classical Antiquity, 42. évf. 2. sz., 2023, 229–236. o.
  22. ↑ Daniel Mendelsohn: In Search of Sappho, The New York Review of Books, 2003. augusztus 14.
  23. 1 2 3 D. Rácz István: „Aztán megindult feléjük az idő”, Alföld, 2018/5.
  24. 1 2 3 Anne Carson, Poetry Foundation.
  25. ↑ Where to start with: Anne Carson, The Guardian, 2026. október 8.
  26. 1 2 Mintha megnyitna egy újabb dimenziót – Magyar fordítója és kiadója a Nobel-díjas Anne Carsonról, Litera, 2026. október 8.
  27. ↑ A hét verse – Anne Carson: A Farkasisten, Litera, 2021.
  28. ↑ Visy Beatrix: A Vörös ötven (sz)árnyalata, Élet és Irodalom, 2018. augusztus 17.
  29. ↑ Takáts Márk Dávid: Kísérlet a mitikus szörnyeteg rehabilitációjára, Tiszatáj, 2020/1., 110–112. o.
  30. ↑ Anne Carson, Lannan Foundation.
  31. ↑ Anne Carson, Poetry Foundation.
  32. ↑ Anne Carson, MacArthur Foundation.
  33. ↑ Anne Carson, Fundación Princesa de Asturias.
  34. ↑ Vörös önéletrajza, Magvető Könyvkiadó, kiadói adatlap.

Külső hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anne_Carson&oldid=29437084”