Ugrás a tartalomhoz

Formamid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Formamid

A formamid szerkezete

A formamid pálcikamodellje

A formamid molekula
IUPAC-névMetánamid
Más nevekKarbamaldehid
Formamid
Kémiai azonosítók
CAS-szám75-12-7
PubChem713
ChemSpider693
EINECS-szám200-842-0
KEGGC00488
ChEBI48431
RTECS számLQ0525000
SMILES
O=CN
InChI
1/CH3NO/c2-1-3/h1H,(H2,2,3)
InChIKeyZHNUHDYFZUAESO-UHFFFAOYSA-N
Beilstein1918433
Gmelin824
UNII4781T907ZS
ChEMBL266160
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletCH3NO
Moláris tömeg45,04 g/mol
MegjelenésSzíntelen, olajszerű folyadék[1]
Sűrűség1,133 g/cm³
Olvadáspont2-3 °C
Forráspont210 °C
Oldhatóság (vízben)Elegyedik
Savasság (pKa)23,5 (dimetil-szulfoxidban)[2]
Gőznyomás0,08 Hgmm (20 °C-on)
Veszélyek
NFPA 704
1
2
0
 
PELnone[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A formamid, vagy más néven metánamid a hangyasavból (formilsavból) származtatható amid. Színtelen folyadék ammóniára emlékeztető illattal. Szulfonamidok, gyógyszerek, gyom- és rovarirtó szerek alapanyaga, illetve a hidrogén-cianid gyártásának egyik kiindulási anyaga. A papír és a szövet puhítására is felhasználják, ezenkívül sok ionos vegyület oldószere. Műanyagok lágyítására is alkalmas.[3]

180 °C-on részleges bomlásnak indul, melynek terméke szén-monoxid és ammónia, valamint kis mennyiségben hidrogén-cianid és víz. Katalizátorral (valamilyen szilárd savval) a HCN kihozatala növelhető.[4]
Alacsony hőmérsékleten:

Magas hőmérsékleten, savval katalizálva:

Régebbi előállítási módszerei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régen még ammónia és hangyasav reakciójával állítottak elő ammónium-formiátot, amelyet hőbontás útján formamiddá alakítottak.[5]

Hangyasav-etil-észter (etil-formiát) ammonolízisekor szintén formamid keletkezik, a melléktermék etil-alkohol.[6]

Formamidot iparilag ma ammónia karbonilezésével állítanak elő.[3]

Egy alternatív, kétlépéses folyamatban a szén-monoxid és metanol reakciójából származó metil-formiátot aminálják.

A formamidnak a hidrogén-cianid ipari előállításában van szerepe. Emellett oldószernek használják olyan műanyagok előállításánál, mint például a poliakrilnitril.[4]

Laboratóriumi alkalmazásai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

RNS-stabilizálóként használható gélelektroforézisnél. Kapilláris elektroforézis közben használható a denaturált DNS-szálak stabilizálására.

Szinterezésnél a szol-gél oldathoz adva elkerülhető a repedezés.

A tiszta formamidot alternatív oldószerként használták polimer nanofilmek elektrosztatikus önszerveződéséhez.[7]

Formamid felhasználásával a Leuckart-reakcióban ketonokból közvetlenül primer aminok állíthatók elő azok N-formil származékain keresztül.

Kísérletek azt mutatják, hogy a formamid 130 °C-on, ultraibolya fény jelenlétében guaninná alakul.[8]

A formamid közepesen irritatív a szemre, bőrre és nyálkahártyára.[9] Nagyobb mennyiségű formamidgőz belélegzését követően érdemes orvoshoz fordulni.[10][11] Teratogén hatású.[12] Állatok esetén hemotoxikus. Huzamosabb idejű légúti kitettség, az anyag lenyelése vagy bőrön keresztül történő felszívódása veszélyes lehet.[13] Megfelelő védőfelszerelés (szemüveg, gumikesztyű) nélkül formamiddal dolgozni nem szabad. Kisebb kockázat adódhat abból is, hogy bomlása során erősen mérgező hidrogén-cianid szabadul fel belőle.

  1. 1 2 "NIOSH Pocket Guide to Chemical Hazards #0295". National Institute for Occupational Safety and Health (NIOSH).
  2. ↑ F. G. Bordwell, J. E. Bartmess and J. A. Hautala (1978). "Alkyl effects on equilibrium acidities of carbon acids in protic and dipolar aprotic media and the gas phase". J. Org. Chem. 43 (16): 3095–3101. doi:10.1021/jo00410a001.
  3. 1 2 Hohn, A. (1999). "Formamide". In Kroschwitz, Jacqueline I. (ed.). Kirk-Othmer Concise Encylclopedia of Chemical Technology (4th ed.). New York: John Wiley & Sons, Inc. 943–944. o. ISBN 978-0471419617.
  4. 1 2 Ullmann Vegyipari Enciklopédia
  5. ↑ Lorin, M. (1864). "Preparation of Formamide by means of Formiates and Oxalates". The Chemical News and Journal of Physical Science. IX: 291. Hozzáférés: 2014. június 14.
  6. ↑ Phelps, I.K.; Deming, C.D. (1908). "The Preparation of Formamide from Ethyl Formate and Ammonium Hydroxide". The Chemical News and Journal of Physical Science. XCVII: 86–87. Hozzáférés: 2014. június 14.
  7. ↑ Vimal K. Kamineni, Yuri M. Lvov, and Tabbetha A. Dobbins (2007). "Layer-by-Layer Nanoassembly of Polyelectrolytes Using Formamide as the Working Medium". Langmuir. 23 (14): 7423–7427. doi:10.1021/la700465n. PMID 17536845.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  8. ↑ "Origin of Life: Adding UV Light Helps Form 'Missing G' of RNA Building Blocks". Science Daily. 2010. június 14. {{cite web}}: Italic or bold markup not allowed in: |publisher= (súgó)
  9. ↑ "TOXNet Formamide HSDB: Formamide". 2017. október 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. december 7.
  10. ↑ Warheit DB1, Kinney LA, Carakostas MC, Ross PE (1989). "Inhalation toxicity study of formamide in rats". FUNDAMENTAL AND APPLIED TOXICOLOGY. 13 (4): 702–713. PMID 2620791.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  11. ↑ MSDS for formamide Archiválva 2017. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, hazard.com
  12. ↑ Lab use of formamide Archiválva 2009. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, University of Bath
  13. ↑ Archiválva 2015. július 10-i dátummal a Wayback Machine-ben ECHA Formamide
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Formamide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.