Hugo Claus

Hugo Claus
1961-ben
Született	Hugo Maurice Julien Claus Hugo Maurice Julien Claus 1929. április 5. Brugge, Belgium
Elhunyt	2008. március 19. (78 évesen) Antwerpen
Álneve	Dorothea van Male
Állampolgársága	belga
Házastársa	Elly Overzier (–1974) Veerle de Wit (1993. június 12. – )
Élettársa	Sylvia Kristel
Gyermekei	Thomas Claus
Foglalkozása	forgatókönyvíró költő filmrendező festőművész fordító újságíró librettista képzőművész illusztrátor operatőr litográfus rajzoló
Kitüntetései	Lista a Koronarend lovagja Knight of the Order of Leopold II Arkprijs van het Vrije Woord (De Metsiers, 1952) Henriëtte Roland Holst Award (1965) Martinus Nijhoff Translation Prize (1965) Edmond Hustinx Prize for playwrights (1967) Constantijn Huygens Prize (1979) Cestoda price (1985) Prijs der Nederlandse Letteren (1986) Prix Laure Bataillon (1986) Herman Gorterprijs (1986) De Grote Poëzieprijs (De Sporen, 1994) VSB Poetry Prize (1994) Prijs voor Meesterschap (1994) Libris Literature Prize (De geruchten, 1997) Humo's Gouden Bladwijzer (1997) International Nonino Prize (2000) Literature Prize of the Flemish Provinces (2001) Preis der Stadt Münster für Europäische Poesie (2001) Lipcsei Könyvdíj az Európai Megértésért (2003) Flemish Culture Award for General Cultural Achievement (2005)
Halál oka	eutanázia
Írói pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Jellemző műfajok	vers, regény, dráma
Fontosabb művei	Het verdriet van België De Sporen De geruchten
Hugo Claus aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Hugo Claus témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Hugo Maurice Julien Claus (Brugge, Belgium, 1929. április 5. – Antwerpen, 2008. március 19.) flamand regényíró, költő, színműíró és filmrendező. Az egyik legfontosabb kortárs belga szerzőként tartják számon.

Dorothea van Male álnéven jelentette meg Schola Nostra (1971) című regényét. Használta még a Jan Hyoens és a Thea Streiner álneveket is. 1983-ban jelent meg talán leghíresebb könyve, a Het verdriet van Belgie (magyarul: Belgium bánata, 2011).

Claus több ezer oldal verset, több mint hatvan színművet és több mint húsz regényt, számos esszét, filmszöveget, librettót és fordítást írt. Drámaíróként 35 saját művet írt, és 31 művet fordított le idegen nyelvről. Fordításai angol, görög, latin, francia, spanyol és holland színműveket, regényeket tartalmaznak.

Hugo Claus sok éven át volt állandó Nobel-díj jelölt. Ő maga feladta a reményt, hogy bármikor is megkapja ezt a díjat.

Élete

Hugo Claus Jozef (Joseph) Claus nyomdász, és Germaine Vanderlinden legidősebb fia. Három öccse Guido (1931-1991), Odo (sz. 1934) és Johan (sz. 1938).

1953 februárjától 1955 elejéig Olaszországban élt. Barátnője, Elly Overzier (sz. 1928), akivel 1955. május 26-án összeházasodtak, itt játszott egy új filmben.

Halála

Claus Alzheimer-kórban szenvedett, és 2008. március 19-én az antwerpeni Middelheim Kórházban kérte életének eutanáziával történő befejezését, ami Belgiumban legális eljárás.

Magyarul

• Mendemondák; ford. Gera Judit; Európa, Bp., 2000
• Belgium bánata; ford., jegyz. Wekerle Szabolcs; L'Harmattan, Bp., 2011 (Valahol Európában)

Díjak

• 1952 – Arkprijs van het Vrije Woord a De Metsiers-ért
• 1964 – August Beernaertprize a De verwondering – ért
• 1965 – Henriëtte Roland Holst-díj összes színművéért
• 1967 – Edmond Hustinxprize összes színművéért
• 1979 – Constantijn Huygensprize
• 1985 – Cestoda-prize
• 1986 – Herman Gorterprize az Alibi-ért
• 1986 – Prijs der Nederlandse Letteren
• 1994 – Prijs voor Meesterschap
• 1994 – VSB Poëzieprize for De Sporen
• 1997 – Libris Literatuurprize a De geruchten-ért
• 1998 – Aristeion Prize

Külső hivatkozások

• Study and Documentation Centre Hugo Claus – Antwerpeni Egyetem