Ugrás a tartalomhoz

Derek Barton

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Derek Barton
SzületettDerek Harold Richard Barton
1918. szeptember 8.[1][2][3][4][5]
Gravesend[6][7][8]
Elhunyt1998. március 16. (79 évesen)[1][9][10][3][4]
College Station[11][9][12][8]
Állampolgárságabrit[13][14][15]
Foglalkozása
TisztségeRegius Professor of Chemistry (1955. január 11. – 1957. szeptember 30.)
Iskolái
Kitüntetései
Lista
  • a Salamancai Egyetem díszdoktora
  • Fellow of the Royal Society of Edinburgh
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • a Hongkongi Egyetem díszdoktora
  • a Royal Society tagja
  • Royal Society Bakerian Medal
  • Edward Harrison Memorial Prize (1947)[16]
  • Corday-Morgan Prize (1949)[17]
  • Tilden Prize (1952)[18]
  • Ernest Guenther Award (1957)[19]
  • Roger Adams Award in Organic Chemistry (1959)[20]
  • Davy-érem (1961)[21]
  • honorary doctorate of the University of Montpellier (1962)[22]
  • kémiai Nobel-díj (1969, Odd Hassel, 187 500 kr)[23][24]
  • Robert Robinson Award (1970)[25]
  • Royal Society Bakerian Medal (1970)
  • Royal-érem (1972)
  • Longstaff Prize (1972)[26]
  • a francia Becsületrend lovagja (1972)
  • Knight Bachelor (1972)
  • a Valenciai Egyetem díszdoktora (1979)[27]
  • honorary doctorate of the University of Metz (1979)[28]
  • Copley-érem (1980)[29]
  • honorary doctorate of Claude Bernard University Lyon 1 (1983)[30]
  • honorary doctorate from University of Paris-XI (1988)[31]
  • ACS Award for Creative Work in Synthetic Organic Chemistry, (1989)
  • Oesper Award (1991)[32]
  • honorary doctor of the Chinese Academy of Sciences (1991)[33]
  • honorary doctor of the Paul Cézanne University (1991. szeptember 25.)[34]
  • Chemical Pioneer Award (1993)[35]
  • Priestley-érem (1995)[36]
  • Lavoisier Medal (1995)
SírhelyeTexas A&M University
A Wikimédia Commons tartalmaz Derek Barton témájú médiaállományokat.

Sir Derek Harold Richard Barton (Gravesend, Kent, 1918. szeptember 8. – College Station, Texas, 1998. március 16.) brit szerves kémikus. 1969-ben Odd Hassellel megosztva kémiai Nobel-díjban részesült, mert bevezette a konformációs analízist a szerves vegyületek vizsgálatába.

Derek Barton 1918. szeptember 8-án született a kenti Gravesendben, William Thomas Barton ács és fakereskedő és felesége, Maude Henrietta Lukes gyermekeként. Gazdasági helyzetük jól alakult és Derek a jónevű bentlakásos iskolában, Tonbridge-ben tanulhatott 14 éves korától. Apja 1935-ben meghalt, ő pedig otthagyta az iskolát, hogy felkészüljön a családi üzlet átvételére. Később mégis úgy döntött, hogy egyetemre megy és egyéves felkészülés után a londoni Imperial College-ben tanult kémiát. 1940-ben megkapta BSc diplomáját.

Doktori fokozatát ugyanitt szerezte 1942-ben. Témavezetője Martin Mugdan volt, aki Münchenben volt neves ipari kémikus, míg a nácik 1939-ben el nem üldözték Németországból. Disszertációját a diklóretán pirolíziséből írta. Mivel gyenge szíve miatt felmentették a katonai szolgálat alól, a katonai hírszerzés kutatójaként dolgozott a második világháború alatt. Két évet töltött egy vízmentes láthatatlan tinta kidolgozásával, amelyet jóddal lehetett láthatóvá tenni. A háború vége felé a birminghami Albright & Wilson foszforgyáros alkalmazásában állt, majd egy év után visszatért az Imperial College-be tanársegédnek.

Barton Ewart Jones tanácsára a triterpenoidok szerkezete és az optikai forgatásuk közötti összefüggést kezdte el kutatni. Ekkoriban kezdték el felhasználni a vegyületek optikai aktivitását szerkezetük megjóslására, hogy kiváltsák a hosszadalmas és munkaigényes kémiai analízist. Bartonnak sikerült is jó eredményeket elérnie, majd kiterjesztette kutatásait a szteroidokra, amelyekről több adat állt rendelkezésre.

1949-50-ben a Harvard Egyetem kémia tanszékének vezetője felajánlott neki egy egyéves ideiglenes pozíciót a kutatói szabadságát töltő Robert Woodward laboratóriumába. Barton itt megtanulhatta a későbbi Nobel-díjas tudós rigorózus problémamegoldási módszereit és részt vehetett legendás szemináriumain. Amerikai tartózkodása idején kezdte el kidolgozni a konformációs analízist. Felhasználva a norvég Odd Hassel eredményét, miszerint a ciklohexán molekulája „szék” alakot vesz fel, rámutatott, hogy a szénatomokhoz kapcsolódó oldalláncok (vagy atomok) helyzete a molekula síkjának megfelelő (ekvatoriális) vagy arra nagyjából merőleges (axiális) lehet és ezekkel a különbségekkel magyarázni lehet a különböző oldalláncokkal rendelkező ciklohexán-származékok eltérő tulajdonságait, sőt előre is jelezhette azokat. Felfedezéséről írt rövid cikke alapján Bartont tekintik a konformációs analízis megalapítójának.

Miután 1950-ben visszatért Angliába, Barton a Londoni Egyetemhez tartozó Birkbeck College docenseként folytatta pályáját. Új módszere segítségével meghatározta a B-amirin (a latexben található triterpenoid) és a jákagyümölcsből izolált cikloartenon szerkezetét. Woodwarddal együttműködve sikeresen szintetizálták a lanoszterint és Barton nevet szerzett magának szerves kémikusként. 1954-ben felvették a Royal Society-be.

1955-57 között a Glasgow-i Egyetem kémiaprofesszora volt. Monteath Robertsonnal egyszerre határozták meg a lemonin szerkezetét hagyományos kémiai analitikával és röntgendiffrakciós módszerrel. A kémiai analízist ekkoriban kezdte el felváltani a számítógépekkel segített röntgendiffrakció és mágneses magrezonanciás vizsgálat.

1957-ben visszatért az Imperial College-be. A Schering gyógyszergyár által alapított massachusettsi Orvostudományi és Kémiai Kutatóintézettel együttműködve felfedezett egy addig ismeretlen, egyszerű módszert a gyógyszerként is alkalmazott hormon, az aldoszteron-acetát szintézisére; ezt ma Barton-reakcióként vagy Barton-féle nitrit-fotolízisként ismerik. A 60-as évek elején a morfin és vele rokon alkaloidok bioszintetikus útjait kutatta izotópos módszerrel; majd a 70-es években a Schering részére kidolgozott egy eljárást az aminoglikozid antibiotikumok (mint a gentamicin) módosítására, hogy ellenállóbbá tegye őket a bakteriális lebontással szemben. Ezt a módszert ma Barton-McCombie dezoxigénezési reakciónak hívják. Az ő nevét viseli a Barton-féle dekarboxilezés is, amely egy karboxilcsoport lecserélését teszi lehetővé valamilyen más funkciós csoportra.

Franciaország és Texas

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1977-ben elfogadta a Párizs egyik külvárosában, Gif-sur-Yvette-ben található Institut de Chimie des Substances Naturelles (ICSN) egyik aligazgatói tisztségét, majd egy évvel később, hatvanévesen, londoni pozíciójából korai nyugdíjaztatással teljesen visszavonult és ő lett az intézet főigazgatója. Itteni kutatási területe a szénhidrogének oxidációja volt, amelyet a British Petrol is támogatott. Miután a francia kormány kötelezővé tette a 65 éves nyugdíjkorhatárt és 1984-ben le kellett mondania, a Texas A&M University ajánlott fel neki egy professzori pozíciót, amelyet végleges visszavonulásáig betöltött.

Derek Barton és Odd Hassel 1969-ben kémiai Nobel-díjat kapott a konformációs analízis bevezetéséért. Ezenkívül elnyerte a Davy-érmet (1961), a Royal Society Royal-érmét (1972), Copley-érmet (1980) és a Priestley-érmet (1995). 1972-ben lovagi címet kapott és kitüntették a francia Becsületrend lovagi fokozatával (1985-ben a tiszti fokozatot is megkapta). 1973-74-ben ő volt a Királyi Kémiai Intézet elnöke.

Barton 1944-ben vette feleségül Jeanne Kate Wilkinst, akitől egy fia (William Barton) született. A 60-as évek elején elváltak, ami miatt Barton lelki válságba került. A francia irodalom klasszikusainak olvasásába menekült és franciaórákat vett. 1969-ben összeházasodott tanárnőjével, Christiane Cognet-val. Christiane 1992-ben halt meg petefészekrákban és Barton a következő évben feleségül vette szomszédját, Judith Cobbot, aki támasza volt a gyásza során.

1998-ban Derek Barton közelgő 80. születésnapjának tiszteletére konferenciákat tartottak a Maldív-szigeteken és Kaliforniában. Nem sokkal azután, hogy hazatért a texasi College Stationbe, Barton váratlanul szívrohamot kapott és március 16-án meghalt.

  1. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  2. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven).
  6. ↑ S. V. Ley – R. M. Myers (2002. december 1.). "Sir Derek Harold Richard Barton. 8 September 1918 - 16 March 1998" (PDF). Biographical Memoirs of Fellows of the Royal Society (angol nyelven). 48 (0). Royal Society: 1–23. doi:10.1098/RSBM.2002.0001. ISSN 0080-4606. JSTOR 3650246.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  7. ↑ F. Albert Cotton (1998. május). "Derek H. R. Barton (1918-98)". Nature (angol nyelven). 393 (6685). Nature Portfolio: 526–526. doi:10.1038/31121. ISSN 1476-4687.
  8. 1 2 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
  9. 1 2 "www.britannica.com/EBchecked/topic/54435/Sir-Derek-HR-Barton".
  10. ↑ "www.nndb.com/company/038/000127654/".
  11. ↑ "historique.icsn.cnrs-gif.fr/spip.php?article6". 2016. március 26. dátummal az eredeti címről archiválva.
  12. ↑ "www.londonremembers.com/subjects/sir-derek-barton".
  13. ↑ "Organic Reactions". 2004. április 15. doi:[https://doi.org/10.1002/0471264180.OR077.02 10.1002/0471264180.OR077.02]. {{cite web}}: Check |doi= value (súgó); External link in |doi= (súgó)
  14. ↑ "Barton, Derek Harold Richard". Complete Dictionary of Scientific Biography. Charles Scribner’s Sons. 2008.
  15. ↑ "Barton, Derek Harold Richard, Sir". S9.
  16. ↑ "www.rsc.org/prizes-funding/prizes/archives/harrison-memorial-prize/".
  17. ↑ "www.rsc.org/prizes-funding/prizes/find-a-prize/corday-morgan-prizes/previous-winners/".
  18. ↑ "www.rsc.org/prizes-funding/prizes/find-a-prize/tilden-prizes/previous-winners/".
  19. ↑ "www.acs.org/funding/awards/ernest-guenther-award-in-the-chemistry-of-natural-products/past-recipients.html".
  20. ↑ "www.acs.org/funding/awards/roger-adams-award-in-organic-chemistry/past-recipients.html".
  21. ↑ "Award winners : Davy Medal" (angol nyelven). Hozzáférés: 2018. december 30.
  22. ↑ "www.legifrance.gouv.fr/jorf/jo/id/JORFCONT000000017848".
  23. ↑ "The Nobel Prize in Chemistry 1969". nobelprize.org (angol nyelven). Nobel Alapítvány. Hozzáférés: 2021. január 27.
  24. ↑ "Table showing prize amounts" (PDF) (angol nyelven). Nobel Alapítvány. 2019. március. Hozzáférés: 2021. január 27.
  25. ↑ "www.rsc.org/prizes-funding/prizes/archives/robert-robinson-award/".
  26. ↑ "www.rsc.org/prizes-funding/prizes/find-a-prize/longstaff-prize/previous-winners/".
  27. ↑ "www.uv.es/uvweb/rectorado/es/premios-distinciones/doctores-honoris-causa/doctores-honoris-causa-siglo-xx/fecha-investidura/acto-investidura-doctor-honoris-causa-del-excm-sr-dr-sir-derek-barton-1285872205498/Honoris.html?id=1285878582569".
  28. ↑ "Journal officiel de la République française" (francia nyelven). 1979. június 21. 1469. o.
  29. ↑ "Award winners : Copley Medal" (angol nyelven). Royal Society. Hozzáférés: 2018. december 30.
  30. ↑ "Journal officiel de la République française" (francia nyelven). 1983. szeptember 27. 8839. o.
  31. ↑ "Journal officiel de la République française" (francia nyelven). 1988. november 5. 13917. o.
  32. ↑ "www.artsci.uc.edu/departments/chemistry/alumni-and-community/the-oesper-award-program-and-symposium/previous-recipients-of-the-oesper-award.html".
  33. ↑ "www.moe.gov.cn/s78/A22/xwb_left/moe_829/tnull_44386.html" (kínai nyelven). Ministry of Education of the People's Republic of China. Hozzáférés: 2019. április 11.
  34. ↑ "Journal officiel de la République française" (francia nyelven).
  35. ↑ "www.theaic.org/award_winners/chem_pioneer.html#cpa90s".
  36. ↑ "Priestley Medal". Amerikai Kémiai Társaság.