Marshall-terv

A 14 milliárd dollárnyi segély szétosztása

ország	millió dollár	százalék
Ausztria	726,1	5,206
Belgium	556,5	3,990
Dánia	278,9	2,000
Franciaország	3103,8	22,254
Görögország	773,9	5,549
Hollandia	980,1	7,027
Írország	1,0	0,007
Izland	0,2	0,001
Jugoszlávia	231,0	1,656
Nagy-Britannia	3585,6	25,709
NDK	0,1	0,001
Norvégia	274,7	1,970
NSZK	1472,6	10,559
Olaszország	1577,8	11,313
Portugália	0,3	0,002
Svédország	106,8	0,766
Törökország	277,5	1,990
Összesen:	13 946,9

A Marshall-terv nevű, a második világháború utáni nemzetközi segélyprogram George C. Marshall amerikai külügyminiszterről kapta a nevét. A hivatalos neve Európai Újjáépítési Program (angolul: European Recovery Program, ERP) volt.

Története

A Harry S. Truman amerikai elnök által 1947. március 12-én, a kongresszushoz intézett beszédében meghirdetett Truman-doktrína részeként Marshall 1947. június 5-én átfogó amerikai segélyprogramot jelentett be minden olyan háború sújtotta európai ország számára, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Amerikai Egyesült Államokkal együttműködni.

Az Európai Újjáépítési Program

A Marshall-terv első oldala

A segélyprogramot politikai és gazdasági érdekek kényszerítették ki. A második világháborút követően a romokban heverő európai gazdaság sajátos irányt vett. Jelentős mértékű (amerikai) importra volt szükség, a lakosság jelentős része ugyanis importált élelmiszert fogyasztott. A régió kivitele ugyanakkor elhanyagolható volt, tehát jelentős kereskedelmi hiány jellemezte Európát (dollárhiány). Az amerikai gazdaság számára is hátrányos volt, hogy nem tudott exportálni Európába az ottani dollárhiány miatt.

1947 nyarára gazdasági válság alakult ki: Európának nem volt elegendő valutatartaléka az importra. Két megoldás kínálkozott: az import drasztikus csökkentése, ami lehetetlennek tűnt, hiszen a termelés (különösen a mezőgazdaságé) töredéke volt a világháború előtti időszaknak, továbbá a kereslet csökkentése deflációs spirálhoz vezethetett volna. Másrészt a világháború nélkülözéseit túlélő lakosság elégedetlenkedését váltotta volna ki a kínálat jelentős szűkítése. Francia- és Olaszország 1947 őszén ugyan megpróbálkozott a fogyasztás csökkentésével, ez azonban sztrájkokat, zavargásokat idézett elő. Amerika ekkor – a zavargások hírére – 247 millió dolláros segélyt irányozott elő Franciaországnak. Ekkorra azonban világossá vált az is, hogy alkalmi segélyekkel nem lehet elsimítani a társadalmi feszültségeket: a hidegháború kezdetén a szovjet propaganda mélyen hatott a nélkülöző tömegekre, így Amerika a második megoldást választotta a gazdasági-politikai egyensúly fenntartása érdekében: programszerűen és szervezetten segélyeket osztott az európai országokban: javarészt adományként, kisebb részét kölcsönként. A Marshall-terv politikai koncepciója beigazolódni látszott: a francia baloldal – amely a társadalmi elégedetlenséget megszervezve és élére állva megerősödött – 1949-re visszaszorult.

A Marshall-tervet propagáló plakát – Bármilyen is legyen az időjárás, együtt kell mozognunk!

A gyakorlatban az Európai Újjáépítési Program Nyugat-Európára, illetve a kialakulóban lévő nyugati szövetségi rendszerhez tartozó országokra korlátozódott. Európa középső és keleti része a Szovjetunió érdekszférájába került, és mereven szemben állt az USA-val. Magyarország meghívást kapott a Párizsban megtartott előkészítő értekezletre, a többi ország mellett kedvezményezett lehetett volna, de szovjet ráhatásra végül nem vett részt benne.

Összegzése

1948. április 3. és 1952. június 30. között a tervben részt vevő 17 európai ország az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (az OECD elődje) koordinálásában összesen 14 milliárd dollárnyi segélyt kapott – elsősorban amerikai áru formájában. Mai szemmel a 14 milliárd dollár nem tűnik soknak egy világháború pusztította kontinens gazdaságának életre keltésére, az összeg valódi nagyságának megítéléséhez azonban érdemes figyelembe venni, hogy 1946 őszén egy amerikai dollár 11 forint 70 fillért ért. 1946 végén 1 uncia arany értéke 38.25 dollár volt. Ez ma $1615, az 1946-os érték 42-szerese, tehát az akkori 14 az a 2023 évi áron számolva kb. 230 milliárd USD.

A Marshall-tervre fordított összegek 5%-át (hat év alatt mintegy 685 millió dollárt) a Központi Hírszerző Ügynökség kapta meg külföldi műveletekre. Ezeket elsősorban a nyugat-európai országokban használták fel a szakszervezetekben, médiában, diákszervezetekben és az értelmiség körében terjedő szovjet befolyás ellensúlyozására.

Hatásai

Miután az 1947. július 12-én Párizsban tartott egyeztető tárgyaláson - a jaltai konferenciát és a párizsi békeszerződéseket követően - a Szovjetunió érdekszférájába és katonai megszállása alá került országok képviselői szovjet nyomásra mind elutasították a nyugati országokat támogató Marshall-tervet, a kibontakozó hidegháború elmélyítette és rögzítette a kontinens politikai és gazdasági megosztottságát. 1949-ben keleten megalakult a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), majd nyugaton 1951-ben az Európai Unió egyik elődszervezeteként az Európai Szén- és Acélközösség. A katonai védelemre 1949-ben alapították meg az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét (NATO), amire pedig pedig 1955-ben a Varsói Szerződés lett a Keleti blokk válasza. Az amerikai pénzügyi támogatás folyósítása érdekében létrejött a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap.

Források

• Marshall-terv, A szovjet „segítség” (Élet és Tudomány)
• Marshall-terv, Segély az önsegélyhez (Élet és Tudomány)
• Út az unióig – A Marshall terv (sulinet)
• A Marshall-terv (sulinet)

További információk

• Schiffer Pál: Marshall-terv. Előadás; Világosság Ny., Bp., 1948
• Henri Claude: A Marshall terv; ford. Aranyossi Pál; Szikra, Bp., 1949
• Henri Lefébvre: Hogyan teszi tönkre a francia parasztságot a Marshall-terv?; Szikra, Bp., 1950 (Marxista ismeretek kiskönyvtára)
• M. Boriszov: A francia nép harca a Marshall terv ellen; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
• M. Hubeny: A Marshall-terv egy éve; Testvériség-Egység, Noviszád, 1950 (Politikai kiskönyvtár)
• G. Grigorjev: Ausztria a Marshall-terv harapófogójában; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
• I. Lemin: Anglia gazdasági élete és a Marshall-terv; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
• Háy László: A Marshall-terv hatása Nyugat-Európára; Szikra, Bp., 1952 (A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája)
• Pásztori Veronika: A Marshall-terv és az Európai Fizetési Unió. Történeti visszapillantás kelet-európai nézőpontból; Kopint-Datorg, Bp., 1990
• Mezei Géza: Helyreállított Európa. Európa-építés és egységstratégiák a Marshall-tervtől a Nizzai Szerződésig; Osiris, Bp., 2001 (Magyarország az Európai Unióban)