Tony Rolt
| Anthony Peter Roylance Rolt | |
 | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1918. október 16. Bordon |
| Elhunyt | 2008. február 6. (89 évesen)[1] Warwick |
| Nemzetisége |  brit |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1950, 1953, 1955 |
| Csapata | privát Connaught privát ERA |
| Nagydíjak száma | 3 |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
| Első nagydíj | 1950-es brit nagydíj |
| Legutolsó nagydíj | 1955-ös brit nagydíj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anthony Peter Roylance Rolt témájú médiaállományokat. | |
Major Anthony Peter Roylance "Tony" Rolt (Bordon, 1918. október 16. – Warwick, 2008. február 6.) brit autóversenyző, katona és mérnök volt.[2] Megnyerte az 1953-as 24-órás Le Mans-i versenyt, és részt vett három Formula–1-es Nagydíjon is.[3] Többek között ő is résztvevő volt az első, Silverstone-ban megrendezett Brit Nagydíjnak 1950-ben. Pályafutása mind a három versenyét ezen a pályán futotta, azonban pontot egyetlen alkalommal sem szerzett, mivel az autó meghibásodásai miatt azokat be sem tudta fejezni.[4]
Pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A háború előtt
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Stuart Rolt brit dandártábornak fia volt, ennek köszönhetően az 1440-ben alapított Eton College-ban tanult, és megengedhetett magának az autóversenyzést.[5] Egy háromkerekű Morgannel kezdte 16 évesen, 1935-ben, majd a következő évben a spái 24 óráson is bemutatkozott. Szert tett a sziámi Bira herceg Remus keresztnevű ERA-jára, 20 évesen pedig megnyerte a 200 mérföldes Brit Birodalom Trófeát Doningtonban.[6]
A második világháború idején
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tiszti iskolába járt, Sandhurstben tanult, melynek apja korábban parancsnoka volt. A második világháborúba hadnagyként indult, Calais-ban pedig kitüntetést is szerzett. A háború nagy részét azonban rabként élte át, 1940-ben ugyancsak Calais-ban került a németek fogságába.[7] Öt különböző hadifogolytáborból hét alkalommal szökött meg. Mindig elkapták, egyszer csupán méterekkel a svájci határ előtt. Így került a legbiztonságosabb tiszti börtönbe, a Colditz kastélyba.[8] Itt sem ült a babérjain, és részt vett egy egészen elképesztő szökési kísérletben, társaival egy vitorlázórepülőt építettek. A felszállásra végül nem került sor, mivel az amerikaiak felszabadították a kastélyt.[9]
A Lipcse és Drezda között elhelyezkedő, Colditz nevű kisváros börtönné átalakított kastélya a második világháború egyik leghírhedtebb hadifogolytábora volt. A hivatalosan Oflag IV-C néven ismert épületben javarészt olyan rabokat tartottak fogva, akik korábban más fogolytáborokból már kíséreltek meg szökést.[10] Sokan Colditzból is megpróbáltak megszökni, és voltak, akik sikerrel is jártak, akiket pedig elfogtak, sokáig egyszerűen bedugták egy magánzárkába. A colditzi kastély foglyainak egy csoportja például egészen különleges módon, egy vitorlázórepülő segítségével kísérelt meg kijutni az épületből. A Bill Goldfinch és Jack Best pilótából, valamint Roltból álló csoport elektromos kábelekből és lopott fadarabokból, egy padlás eldugott zugában építette meg kétszemélyes repülőjét, a Colditz Cockot.[5] Mielőtt azonban üzembe helyezhették volna szerkezetüket, a colditzi kastélyt 1945 áprilisában felszabadították a szövetséges csapatok.
A háború után
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szerencsésen túlélte a háborút, érdemeiért magas kitüntetéseket kapott, hazatérte után pedig egy szerelő barátjával elkezdte megvalósítani egy régi ötletüket, a négykerékhajtású versenyautót. Közben persze versenyzett is. 1950 májusában egy Alfa Romeóval Silverstone-ban, az első világbajnoki Formula-1-es nagydíjon pedig Peter Walker ERA-jával volt ott, melyet megosztva vezetett a tulajdonossal.[11] A brit nagydíjt az autó sebességváltó-hibája miatt feladni kényszerült.
1953-ban Le Mans-ban a Jaguar versenyzőjeként szerepelt. Duncan Hamilton csapattársaként a C-Type-pal megnyerte a legendás versenyt. A 24 órás mellett még hat kisebb versenyen győzött, olyanokon, mint a United States Air Force Trophy vagy a londoni Crystal Palace Trophy.[12][13] Az 1953-as brit nagydíjon egy Connaught-Lea Francis volánja mögött indult el, de ezt a versenyt is műszaki hiba miatt kellett feladnia.[14] 1955-ös brit nagydíjon még elindult, de ekkor sem sikerült célba érnie.[15] Világbajnokságon kívülin viszont negyven alkalommal is, amelyeken hat győzelmet aratott, további három második és öt harmadik helyet szerezve. 1955-ben felhagyott a versenyzéssel, és a továbbiakban régi álma, a négykerékhajtású versenyautó kifejlesztésébe fektette energiáit.
1956-ban véget érő versenyzői pályafutását követő négy évtizedben mérnökként ténykedett, szerepet vállalt a négykerék-meghajtású Ferguson P99 kifejlesztésében, amely Stirling Moss-szal a volánnál egy bajnokságon kívüli versenyt is megnyert, egyedüli összkerekes autóként a Formula–1 története során. A P99-et F1-es traktorként is emlegették, Rolt megbízója, a névadó Harry Ferguson ugyanis traktorgyáros volt. Később megalapította saját cégét, amely, miután az autógyártók fantáziát láttak a négykerék-meghajtásban, olyan óriások partnere volt, mint a Ford, Audi, Fiat vagy General Motors.[10]
89 éves korában, 2008. február 6-án hunyt el, utolsóként az első Formula–1-es verseny szereplői közül. 1936-tól haláláig volt tagja a Brit Autóversenyzők Klubjának.[16] Halálával a szervezet utolsó olyan tagját veszítette el, aki még a második világháború előtt nyert felvételt.[17]
Eredményei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Teljes Formula–1-es eredménylistája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | Modell | Motor | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1950 | Peter Walker | ERA E-Type | ERA Straight-6 | GBR ki* |
MON |
500 |
SUI |
BEL |
FRA |
ITA |
NC | 0 | ||
| 1953 | RRC Walker Racing Team | Connaught A Type | Connaught Straight-4 | ARG |
500 |
NED |
BEL |
FRA |
GBR ki |
GER |
SUI |
ITA |
NC | 0 |
| 1955 | Connaught Engineering | Connaught B Type | Connaught Straight-4 | ARG |
MON |
500 |
BEL |
NED |
GBR ki |
ITA |
NC | 0 |
- * Peter Walkerrel megosztva.
Le Mans-i 24 órás autóverseny
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Osztály | Autó | Csapat | Csapattárs(ak) | Oszt. hely. |
|---|---|---|---|---|---|
| 1949 | S 5.0 | Delahaye 135CS Delehaye 3.6L I6 |
 R.R.C. Walker |
Guy Jason Henry |
Kiesett |
| 1950 | S 5.0 | Nash-Healey E Nash 3.8L I6 |
Healey Motors Ltd. |
Duncan Hamilton |
3. |
| 1951 | S 5.0 | Nash-Healey Coupé Nash 3.8L V8 |
Healey |
Duncan Hamilton |
4. |
| 1952 | S 5.0 | Jaguar C-Type Jaguar 3.5L I6 |
Jaguar Ltd. |
Duncan Hamilton |
Kiesett |
| 1953 | S 5.0 | Jaguar C-Type Jaguar 3.4L I6 |
Jaguar Cars Ltd. |
Duncan Hamilton |
1. |
| 1954 | S 5.0 | Jaguar D-Type Jaguar 3.4L I6 |
Jaguar Cars Ltd. |
Duncan Hamilton |
2. |
| 1955 | S 5.0 | Jaguar D-Type Jaguar 3.4L I6 |
Jaguar Cars Ltd. |
Duncan Hamilton |
Kiesett |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.timesonline.co.uk/tol/comment/obituaries/article3329031.ece".
- ↑ Allen Brown. "Tony Rolt «". Oldracingcars.com. Hozzáférés: 2015. december 3.
- ↑ "Spa 24 Hours 1936". Racing Sports Cars. 1936. december 7. Hozzáférés: 2015. december 3.
- ↑ "Tony Rolt > F1 News >". Grandprix.com. 2008. február 7. Hozzáférés: 2015. december 3.
- 1 2 "Le Mans winner Tony Rolt dies - WEC news". Autosport.Com. Hozzáférés: 2015. december 3.
- ↑ Home. "Family Announcements, Tony Rolt - Funeral Directors and services - Family Announcements Announcements". Thisisannouncements.co.uk. Hozzáférés: 2015. december 3.
- ↑ "Tony Rolt Profile - Drivers - GP Encyclopedia - F1 History on Grandprix.com". Grandprix.com. Hozzáférés: 2015. december 3.
- ↑ "Four Wheel Drive Racing Cars". 4wdonline.com. 2016. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. december 3.
- ↑ "Hét hírhedt börtönszökés". mult-kor.hu. 2016. január 5. Hozzáférés: 2017. február 6.
- 1 2 Alan Henry. "Obituary: Tony Rolt | Sport". The Guardian. Hozzáférés: 2015. december 3.
- ↑ "Looking back with Tony Rolt | Motor Sport Magazine Archive". Motorsportmagazine.com. Hozzáférés: 2015. december 3.
- ↑ http://www.racingsportscars.com/results/Le_Mans-1952-06-15.html
- ↑ "Tony Rolt". Historicracing.com. 1953. július 18. 2015. december 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. december 3.
- ↑ "British GP, 1953 Race Report - GP Encyclopedia - F1 History on Grandprix.com". Grandprix.com. Hozzáférés: 2015. december 3.
- ↑ "Retro – Az első verseny utolsó túlélője". formula.hu. 2017. február 6. Hozzáférés: 2017. február 6.
- ↑ "Tony Rolt". f1tortenelem.hu. Hozzáférés: 2017. október 6.
- ↑ "Autósport: elhunyt a Le Mans-i verseny 1953-as győztese". Nemzeti Sport. 2008. február 8. Hozzáférés: 2017. október 6.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Times obituary Archiválva 2008. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- The Guardian: obituary
- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a kolumbus.fi honlapon Archiválva 2007. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
