Szongun

Nem tévesztendő össze a következővel: Szongbun.

Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

A szongun (hangul: 선군정치, szongun csongcshi, handzsa: 先軍政治, RR: seongun jeongchi^?, ’„első a hadsereg”-politika’) Kim Dzsongil (Kim Jong-il) észak-koreai vezető által kidolgozott, az ország egyenruhásait rangsorban a civil emberek felé emelő ideológia.^[1] A Koreai Munkapárt szerint a Szongun (Songun) ideológiai alapjait 1960. augusztus 25-én fektették le, de átültetése a gyakorlatba az 1990-es évek középén történt meg.^[2]

Története

Előzmény

Kim Ir Szen (Kim Il-sung) Észak-Koreája az 1970-es évektől a dzsucse (juche) eszményét követte, amelynek megalkotását a kínai-szovjet eltávolodás tette szükségessé, ugyanis Kim igyekezett legfőbb szövetségeseivel, a sztálini személyi kultuszt utólag elítélő és leépítő Szovjetunióval, és a keményvonalas maoista politikát követő Kínai Népköztársasággal is jó diplomáciai kapcsolatokat ápolni. Kim kialakította a saját, független politikáját, ez tette lehetővé azt, hogy később mind a két ország támogatását élvezhette egyaránt.^[3]

Nehéz Menetelés

„Elűzted a vad vihart
Hitet adtál nekünk, Kim Dzsongil elvtárs!
Nem élhetünk nélküled!
Az országunk nem létezhet nélküled!”
Kim Dzsongilt népszerűsítő dal, a Tangsini opszumjon, csogukto optta

1994 júliusában elhunyt Kim Ir Szen (Kim Il-sung). Fia, Kim Dzsongil (Kim Jong-il) került hatalomra, akinek – apjával ellentétben – atomnagyhatalmi ambíciói voltak. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után Oroszország még néhány évig támogatta ugyan Észak-Koreát, de a dél-koreai–orosz diplomáciai kapcsolatok rendeződése, és Kim Dzsongil (Kim Jong-il) hatalomra kerülése után ezek a támogatások kezdtek elapadni.^[4] 1995-re kitört Észak-Koreában az éhínség, amelyet a kormány Nehéz Menetelés (koreaiul: 고난의 행군; konani henggun (gonan-ui haenggun)) néven politikai propagandává alakított. Ez idő tájt a legszerényebb becslések szerint is 500 ezren haltak éhen, de az áldozatok száma elérhette valójában a 2,5-3 millió főt is.^[5]

Az éhínség tetőpontján az emberek fegyelmezetlenek lettek. A kormány kénytelen volt engedélyezni addig illegális tevékenységeket: ilyen volt például a vásárrendezés, és a tartományok közti vándorlás. Eközben megnőtt az utcán élő koldus-tolvaj gyermekek, a kotcsebi (kotjebi)k száma.^[6] Mivel a katonák sem ettek eleget, nem tudták ellátni a feladatkörüket, Kim Dzsongil (Kim Jong-il) pedig, mivel félt egy esetleges katonai hatalomátvételtől (félelme később beigazolódott),^[7] nekik kedvező rendelkezéseket hozott, így a javak nagy részét is a Koreai Néphadsereg kapta meg.

A helyzet lassú javulása

A súlyos élelmiszerhiányt természeti katasztrófák (áradás, szárazság) is súlyosbították, az Egyesült Nemzetek Szervezete (főként Kína, Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea) élelmiszersegélyeket küldött Észak-Koreának, ugyanakkor sokak szerint ezt a katonák között osztották szét, és minimális jutott belőle az észak-koreai lakosoknak. Kína további támogatást nyújt egészen napjainkig Észak-Korea ásványkincseiért cserébe.^[4]

Miután valamelyest javult Észak-Korea gazdasági helyzete, Kim hadiköltekezésekbe kezdett, 2006 októberében pedig Észak-Korea első alkalommal atomfegyvert tesztelt.^[8]

2011 decemberében Kim Dzsongil elhunyt. Helyébe fia, Kim Dzsongun (Kim Jong-un) lépett, aki egy ideig folytatta apja örökségét, azonban pár évvel később bevezette a technológiai fejlesztéseket a katonasággal egy szintre emelő pjongdzsin (byeongjin) politikai irányvonalat.^[9]

További információk

Jegyzetek

↑ "사실과 진실". Koreastory.kr. 2013. január 6. 2016. szeptember 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. október 24.
↑ "Songun Politics". Naenara.com.kp. 2016. október 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. október 24. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
↑ "History of North Korea". B-29s over Korea.
1 2 Csoma, Mózes (2013). Korea Egy nemzet, két ország - A közös gyökerektől. Budapest: Napvilág kiadó. ISBN 9789-6333-8360-5.
↑ "North Korea 'loses 3 million to famine'". BBC. 1999. február 17. 2012. augusztus 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. október 24.
↑ Demick, Barbara (2013). Nincs mit irigyelnünk a világtól. Sydney: Könyvmolyképző Kiadó. 160. o. ISBN 9780-7322-8661-3.
↑ "North Korea's Kim dynasty survived 'series of coups', says CIA agent". The Telegraph. 2015. május 8. Hozzáférés: 2016. október 24.
↑ "North Korea claims first nuclear test". The Guardian. 2006. október 9. Hozzáférés: 2016. október 24.
↑ "N. Korea's 'Byeongjin' policy showing modest results: U.S. expert". Yonhap News. 2015. február 19. Hozzáférés: 2016. október 24.

Korea-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] "사실과 진실". Koreastory.kr. 2013. január 6. 2016. szeptember 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. október 24.

[2] "Songun Politics". Naenara.com.kp. 2016. október 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. október 24. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)

[3] "History of North Korea". B-29s over Korea.

[Csoma-4] 1 2 Csoma, Mózes (2013). Korea Egy nemzet, két ország - A közös gyökerektől. Budapest: Napvilág kiadó. ISBN 9789-6333-8360-5.

[5] "North Korea 'loses 3 million to famine'". BBC. 1999. február 17. 2012. augusztus 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. október 24.

[6] Demick, Barbara (2013). Nincs mit irigyelnünk a világtól. Sydney: Könyvmolyképző Kiadó. 160. o. ISBN 9780-7322-8661-3.

[7] "North Korea's Kim dynasty survived 'series of coups', says CIA agent". The Telegraph. 2015. május 8. Hozzáférés: 2016. október 24.

[8] "North Korea claims first nuclear test". The Guardian. 2006. október 9. Hozzáférés: 2016. október 24.

[9] "N. Korea's 'Byeongjin' policy showing modest results: U.S. expert". Yonhap News. 2015. február 19. Hozzáférés: 2016. október 24.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]